Senki nem úgy születik, hogy tökéletes mentális és fizikai állapotban áll oda egy versenyre, megmérettetésre. A következő 2 részes bejegyzésben a leggyakoribb verseny előtti vagy közbeni elakadások okairól, mit jelent az, hogy éberségi szint és hogyan lehet mentálisan készülni egy versenyre írok. A bejegyzésben olyan információkat osztok meg, melyeket vagy több szakirodalom is hangsúlyoz és/vagy a saját tapasztalataim igazolják.
Gyakran szembesülünk azzal a nehézséggel, hogy a versenyen, – vagy már előtte – olyan mértékű szorongást, feszültséget élünk meg sportolóként, hogy nem tudjuk az elvárt fizikai teljesítményt kihozni magunkból a görcsös izomzat miatt, vagy éppen a megemelkedett szívritmus hatására elveszítjük a higgadt gondolkodásunkat. Illetve, ennek épp az ellenkezője, amikor túlzott nyugalomba esünk és a lelassult szervezetünk miatt nem tudjuk hozni azt a fizikai vagy szellemi magas teljesítményt amire éppen szükségünk lenne.
Tapasztalatom szerint leggyakrabban:
? feldolgozatlan rossz élmény(ek) (pl.: egy fiatalkori sérülés, ami miatt több hónapot kikellett hagynom),
? szülői minta (pl.: apa is „izgulós” volt, ezért én is az lettem, hiába mondja, hogy ne legyek az)
? nem megfelelő felkészülés (pl.: nem edzettem annyit, mint amit az adott cél elérése megkíván, azaz nem tettem meg mindent, ami az én felelősségi körömhöz tartozik)
? irreális vagy nem saját magamból fakadó célok (pl.: edző vagy szülő jóval magasabbra teszi a célt, mint amire abban a pillanatban valóban képes vagyok, vagy én sportolóként nem tudok azonosulni (hinni) azokkal az elvárásokkal melyeket felém támasztanak)
? folyamatos túlzott elvárások (pl.: minden versenyen top 3-ban kell lennem, és a hibázás nincs megengedve)
? kudarctól való félelem (pl.: amennyiben hibázok vagy nem azt az eredményt érem el, verbális bántalmazásban részesülök, ezért nem azt nézem, hogyan tudom a legjobb teljesítményt kihozni magamból, hanem azt, hogyan tudom a hibázást elkerülni)
áll a görcsösség hátterében.
Hogyan lehet az optimális állapotot elérni egy verseny/mérkőzés előtt? – jön a kérdés gyakran.
Miután sikerült a fent említett lehetséges problémák gyökereit megtalálnom és helyre tennem, el kell érnem az úgynevezett megfelelő arousal szintet (magyarul éberségi állapotot). Sportágtól és egyéntől függ, hogy számomra mi az a megfelelő éberségi szint, amiben a legjobb teljesítményt tudom nyújtani. Egy vívónak a teljesítménye például teljesen más éberségi szintet kíván meg, mint egy kézilabdásnak vagy ökölvívónak. De például két vívó is teljesíthet a maximumon más éberségi szinten.
Az optimális mentális állapotot abból vesszük észre, hogy várjuk a megmérettetést, felszabadultak vagyunk, tisztán és tudatosan látjuk a dolgokat és tudunk reflektálni önmagunk állapotára. Például nem mondom azt, hogy nem izgulok, amikor izgulok. Felismerem az izgalom jeleit, így fogok tudni rá érdemben reagálni.
A II. részben konkrét mentális technikákkal folytatom.