Schmid Miklós

Sport Mentáltréner

Miért nem tudok teljesíteni?

Egyre több felnőtt és gyerek is a szorongás, depresszió és a stressz tüneteit produkálják, mert bárhová mennek megpróbálnak teljesíteni, mert azt gondolják, hogy ezt kell tenniük, hogy elég jók legyenek, elfogadottak legyenek, hogy valaki lehessen.
A WHO szerint 2030-ra a depresszió lesz a földön a legelterjedtebb mentális betegség (és ez már nincs messze), pl.: Dániában a lakosság 25%-át is terhelheti és ezzel növekedni fog azoknak a gyerekeknek a száma, akik vagy fizikai vagy lelkileg nem bírják ezt a folyamatosan növekedő tempót.
Nem minden felnőtt sportolóban alakul ki ez a mentális készség, hogy nagy nyomás alatt is leadja kérésre vagy „parancsra” a benne lévő aznapi legjobb teljesítményt. Lélektanilag ennél sokkal összetettebben működik az ember és sok összetevőből áll, hogy egy jobb ellenfél ellen, nagyobb közönség előtt vagy egyéb szempontból számukra nagy téttel bíró versenyen a legjobb formát hozza ki valaki magából.
Miből alakulhat ki ez a készség?
– szülői minta (apa, anya mennyire szorongó téthelyzetekben)
– szülői bánásmód (apa, anya milyen szinten adja meg az érzelmi és fizikai biztonságot)
– szűkebb és tágabb szociális közeg milyen hatást gyakorolnak rám (nagyszülők, testvérek, barátok, csapattársak, edzőik, stb.)
– példaképként kiket választok
A szülők szeretnék, ha az a sok belefektetett munka a gyerek és a mi részünkről sikerekben kifizetődne. A szülők gyakran ezeket a kérdéseket teszik fel vagy a gyerek háta mögött vagy előtte: nyert? hány gólt rúgott? képes megnyerni a következő mérkőzést? vajon behívják a válogatottba? A szülők ilyenkor úgy viselkednek, mintha az eredmény lenne minden, minden kérdés az eredményességről szól. Ezzel az a baj, hogy már nagyon kicsi kortól kezdve az eredmény lesz a fontos és ez nem működik.
Miért csinálják ezt a szülők? Talán nem elég tudatosak, vagy nem tudnak más módszert.
A szülők és edzők szavainak és időzítésének nagyon nagy hatása van a gyerek mentális állóképességére. Leginkább akkor kell pozitív visszajelzést adni, ha sikerül vagy ha nem sikerül és újból próbálkozik a gyerek. Ha sikerül és nem próbálja meg újból, akkor kell feltenni a lenti kérdéseket a gyereknek (és nem minősíteni), mert ez fogja megadni az érzelmi biztonságot, ami felnőttkorára az önbizalmának a táptalaja lesz. Az én, illetve a felnőttek dolga, hogy megmutassuk a fiatal sportolóknak, hogy mi az, ami valójában fontos. Így fognak tudni helyes és jelentőségteljes döntéseket hozni. Túl nagy fókusz az eredményességen, sok esetben teljesen kontraproduktív, mert sok tényező van, ami egy atléta kontrollján kívül van: nem tudni, hogy az ellenfél mit fog csinálni, hogy a bíró igazságos lesz-e, az időjárás vagy egy sérülés lelassít e, véletlen, szerencsétlenség, szerencse sokkal nagyobb szerepe van, mint amit valaha is szívesen beismernénk.
Az igazán építő kérdések (ha a gyerek szeretne beszélgetni):
– mik voltak az élményeid?
– min dolgoztál, miket csináltál?
– hogy érezted magad? milyen gondolataid voltak? mi volt a terved?
– miben tudlak támogatni? miről szeretnél beszélgetni?
Szóval, ha túlságosan az eredményre fókuszálunk a nyomás óriási. A fókuszt ilyenkor át kell helyezni az olyan értékekre, mint például a kitartás, fejlődés, akaraterő, felelősségvállalás, együttműködés stb.
Ha valakiben ez nem alakult ki és szorong, blokkolódik téthelyzetben, azt kitartó mentális munkával lehet pótolni a fizikai és technikai gyakorlás mellett. Nincs gyors recept, nincs egy tabletta, amit ma beveszek és holnapra megoldódik a problémám, ez egy illúzió. Folyamatos és rendszeres mentális munka a megoldás.

Feliratkozás hírlevélre

Készítette: OpenOnline 2022